örmény irodalom: 1. A keresztény ~. Mivel az →örmény írásbeliség kialakulásakor Örményo. már keresztény állam volt, mely folyamatos harcot folytatott függetlenségéért, a korai ~ keresztény, hazafias és rendkívül céltudatos. Már az 5. sz. elején virágzott, ekkor még gör. befolyás alatt. A kalkedoni zsinat (451) dogmájának elutasításával az örmények elszakadtak Bizánctól, de védekeztek a szírek és a perzsák befolyásával szemben is. - a) Fordítások. Szt Meszrop, az örm. ábécé megalkotója a 4/5. sz. fordulóján, tanítványi körével rövid idő alatt egész fordítás-irodalmat teremtett, ami biztosította az ~ függetlenségét a gör. szellemtől. Előbb a Szentírást (az 5. sz. végére teljes), majd →Nagy Szent Vazul liturgiáját (nem szír lit. szöveget!) és Szt Atanáz, Jeruzsálemi Szt Cirill, Nagy Szt Vazul, Nazianzoszi Szt Gergely, Nüsszai Szt Gergely, Aranyszájú Szt János műveit ford. örm. nyelvre. A szír szerzőket (Szt Efrém kivételével) elvből elutasították. Az örmény tört. mint „szt fordítókra” tekint rájuk. Meszroptól 23 homília is fönnmaradt. - b) Eredeti alkotások. Nagyrészt tört. munkák; költemények (lit. himnuszok kivételével) nem maradtak ránk. Esznik Az eretnekségek ellen c. kv-ében (441 k.) cáfolta a pogány nézeteket, bírálta a perzsák vallását, a gör. filozófusokat, →Markion és a →gnosztikusok tanait. - Bizánci Fausztosz 425: gör-ül írta meg az örm-ek tört-ét, hamarosan örm-re fordították, s így maradt fönn, eredeti szövege elveszett. Részletesebben a 320-387 közötti időszak eseményeivel foglalkozott. - Művét Lázár pharpi pp. (†491) folytatta, aki a 388-485 közötti kor örm. tört-ét örökítette meg. - Agathangelosz, III. (Nagy Szt) Tiridát kir. titkára Világosító Szt Gergely életrajzában írta meg az örm-ek megtérésének történetét. Írását sok legendás elem szövi át, de értékes tört. adatokat is tartalmaz. - Khorenei Mózes a kezdetektől 428-ig írta meg az örm-ek tört-ét. - Dávid, a „győzhetetlen”, Mózes rokona, arisztoteliánus és újplatonikus írásokat fordított örm. nyelvre. - Mambrétól, Mózes testvérétől beszédek maradtak fenn, köztük a legszebb a Lázár feltámasztásáról mondott homília. - Mandakuni Joannész (†480 után), a „szt fordítók” egyike, aggastyánként lett az örmények pátr-ja. Beszédeket, erkölcsi kérdéseket fejtegető leveleket, lit. szövegeket tulajdonítanak neki. - Vardapettől (†480), Meszrop tanítványától maradt fönn a legtöbb teol. írás: remetékhez szóló intelmek, homíliák, kommentárok Jób kv-éhez, a Bírák kv-éhez és a Miatyánkhoz. - Náreki Szt Gergely és Szt Nerszesz műveiben természetábrázolás jelenik meg. -

2. A világi ~. A guszánok, 'énekes komédiások' műv-e az áldozati szert-okból alakult ki, s igen hamar erős hellénisztikus hatás alá került. Kr. e. 69-re fölépült Nagy Tigrán amfiteátruma, 56: Tigránákertben és Ártását udvari színházában gör. műveken kívül (Euripidész) örm. szerzők drámáit is játszották, II. Ártávázd kir. maga is írt tragédiákat (Plutarchosz). Krisztus születése körül jelentek meg a pantomimusok (várdzákok). Az 5. sz-tól indult (a geszta-irod. mellett) a →sárágán-költészet s vsz. több hőseposz, de csak a 2500 oldalas, 19. sz: lejegyzett Szászunci Dávid maradt fenn, mely az arab betolakodók elleni harc emlékműve. - A 11-13. sz: állatmeséket írt Möchithár Gos (1120?-1213?), az örm. törvényköny alkotója, Vártán Ájkegci anekdotái, tanmeséi, novellái hagyományt teremtettek. H. és K. Jerzinkaci a szabad életörömöt és a termtud-t verselték meg. Az önálló államiság elvesztése után a kolostori irod-on kívül a vándorénekesek (asughok) képviselték a költ-et. - A romantika a világi irod. nyelv kialakulásával a nagy fr., ang. és or. romantikusok hatása alatt született meg, többek között Ghevond Álisán (1820-1901) mechitárista költő és tudós munkásságával. Jelentős költők: a töröko-i népirtás áldozatává vált Tániel Váruzsán (1884-1915) és Sziamanto (1884-1915), s az Olaszo-ba menekült Hrács Khácsárenc (1912). A két népies költő-óriás, Hovhannesz Thumánján (1869-1923) és Ávetik Iszáhákján (1875-1957) realista ill. szimbolista műveket alkotott. A 20. sz. nagy hatású és hazánkban is ismert lírikusai: Jeghise Csárenc (1897-1937), Szilva Káputikján (Szabó Lőrinc ford., 1919), Gevork Emin (1919-2002? M-ul megjelent kv-e: Hét ének Örményo-ról. Bp., 1994) és Párujr Szevák (1924-71, kitűnő Petőfi-fordító, m-ul: Esős szonáta. Bp., 1965; Elnémíthatatlan harangtorony c. poémáját Weöres Sándor ford.), jelentős író Willam Saroyan (1908-81, USA). Va.L.-Szám L.

Hovhannesian Eghia: Szemelvények az ~ból. Gödöllő, 1942. - Schütz Ödön: Hajk és Bél harca. Az ~ kincsestára. Szombathely, 1995. (Életünk kv-ek) - Vanyó 2000:646. - Bagi Éva: Kövek zenéje. Örményo-i barangolások. Bp., 2003.